„Legnagyobb cél pedig itt, e földi létben

     ember lenni mindég, minden körülményben.”

                                                                           (Arany János)

A rendszerváltozás veszteseinek érdekvédelmi, közéleti, politikai hon-LAPJA

 

Nyomdai kiadását alapította: 1993-ban, az össztársadalmi érdekvédelmet országos hatáskörben ellátó társadalmi szervezet, a

Független Népképviseleti Szövetség /FÜNÉSZ/,

amely a mostani megjelenésnek is gazdája, s működteti a Civil Panaszügyi Szolgálatot. Az ehhez érkezett lakossági, egyéni-közösségi jelzések, észrevételek, közérdekű bejelentések, panaszok, pozitív, vagy negatív történetek, vélemények, meg konstruktív javaslatok és kérdések, illetve az ebbéli reagálások NYÍLT FÓRUMA e

 

VILÁGHÁLÓS NÉPÚJSÁG

 

Levélcím: 6000 Kecskemét, Tinódi u. 6. B/IV/26.

E-mail cím: fuggetlenmagyarorszag@fuggetlenmagyarorszag.hu

Főszerkesztő: VELKEI ÁRPÁD, aki

 

45 éve tagja a Magyar Néprajzi Társaságnak,

36 éve pedig a Magyar Újságírók Országos Szövetségének /MÚOSZ/.

Országos elnöke az idén 17 éves civil érdekvédelmi szervezetnek, a

FÜGGETLEN NÉPKÉPVISELETI SZÖVETSÉGNEK /FÜNÉSZ/,

 vezetője az országos Civil Panaszügyi Szolgálatnak.

Alapítója a Civil Parlamentnek és a Társadalmi Érdekegyeztető Tanácsnak /TÉT/.

12 éven át volt bírósági népi ülnök —

Tájékoztatási feladataink teljesítései során igyekszünk mindig

az igazat mondani, nem csak a valódit!

 

Terveink szerint, a feldolgozandó és közlendő esetek, információk zömét nem a mindenkori hatalom, a különféle intézmények, a politikai erők, a tőke, meg a médiumok rutinos levélírói, betelefonálói szűkösen behatárolható világából, illetve a „fecsegő felszín” köreiből, hanem a többségi „mélyből”, vagyis a rendszerváltozás vesztes millióinak soraiból szerezzük!

 

Hogy a társadalmi és gazdasági történésekről, tendenciákról — ezen belül pedig az eredményekről és hibákról — első kézbeli tényanyagaink, úgymond dokumentumaink legyenek, kérjük olvasóinkat:

 

ÍRJÁK, SZERKESSZÉK VELÜNK EGYÜTT e sajtókiadványt, a nép újságját!

FÜGGETLEN MAGYARORSZÁG

 

SZEMTŐL SZEMBEN

— Olvasói visszhang

 

E rovatunkban a szocializmus lebontása-szétrombolása következtében kárvallott és a többséget alkotó, eleddig csöndes milliók soraiból olyan állampolgárok szólalnak meg, akik az országunkban csaknem két évtizede zajló és egyre kilátástalanabb gazdasági-társadalmi folyamatokról alkotott véleményeiket, meg javaslataikat a továbbiakban már nem kívánják magukba fojtani, elhallgatni.

ÍRJA, KÉRDEZZE, SZERKESSZE, OLVASSA

a rendszerváltozás veszteseinek készülő

VILÁGHÁLÓS NÉPÚJSÁGUNKAT,

 a

FÜGGETLEN MAGYARORSZÁGOT!

Internetes cím: www.fuggetlenmagyarorszag.hu

E-mail cím: fuggetlenmagyarorszag@fuggetlenmagyarorszag.hu

Levélcím: 6000 Kecskemét, Tinódi u. 6. B/IV/26.

A Duna-Tisza közén lévő egyik település szoba-konyhás, félkomfortos, kertes házában vagyunk, s aki fogad minket, idős ember és a bemutatkozása után arra kér, nevezzük csak egyszerűen JÓZSI bácsinak, merthogy errefelé sem kevés az irigy a kevésbé megbízható személy, meg aztán mostanság már megint füle lehet a falnak is.

 

A hétvégi ebéd utáni pihenőjét tölti a nyugdíjas vendégül látónk, s közben olvasgat. Hogy miket, arról, meg a hozzáfűzöttekről így beszél:

 

 

ÚGY ROSSZ EZ AZ EGÉSZ, AHOGYAN VAN…!

 

— Nézze, kezemben az egyik országos napilap legfrissebb száma, amelynek a régről szóló egyik cikkében arról olvasok, hogy 1964-ben a bonyhádi Petőfi Termelőszövetkezet a hazai olyan közös gazdaságok egyike volt, ahol az éves árbevétel már meghaladta az 1 milliót. S tudja milyenek voltak akkor az árak? Egy doboz gyufa 30 fillérbe, egy budapesti villamos-vonaljegy 50 fillérbe került, a kenyér, a tej kilója és literje 3-4 forint közötti volt, a Trabantot pedig 37 ezerért lehetett megkapni. Az ott dolgozó emberek az éves bérük fejében akár 30 ezer forintot is hazavihettek, amelyhez pluszként jött még hozzá a terményjárandóságuk. Ezek után nem is lehetett véletlen, hogy a tsz-tagok a Szecska-dűlőben, egymás után építhették fel a 2-3 szobás, fürdőszobával is ellátott otthonaikat, amelyek között volt a szövetkezeti elnök új háza is.

 

— Hát akkor tájt, meg jóval később, hasonló dolgok zajlottak mifelénk is, ahol lehetett dolgozni, gyarapodni, s kiszámítható jövőt építeni. Hadd gondoljak csak vissza a térségben működő dusnoki Munkás-Paraszt Termelőszövetkezetre, ahol jó 30 évvel ezelőtt több mint másfél ezer holdon folyt a fűszerpaprika termesztése, amely körülbelül 1500 embernek biztosított rendszeres munkát, állandó keresetet. A családom és a rokonságom tagjai közül többen is tagjai voltak az ottani brigádoknak, s emlékszem, sokszor mondták, a manuális teendők mellett még arra is futotta az igyekezetükből, hogy a technológia korszerűsítésével, az olcsóbb megoldások alkalmazását vezessék be. Ilyen volt a kiskonténeres szikkasztás, amelynek révén a szárító-berendezésekben felhasznált fűtőolajjal takarékoskodhattak. Tudniillik, a kiskonténerekbe rakott kézi szedésű paprikánál a napfény hatására nemcsak napról napra csökkent a nedvesség tartalom, de közben be is fejeződött az érési folyamata a természetes körülmények között, miáltal a minősége garantálhatóbb lett. Persze működtek a betakarítógépek is, amelyek által szedett paprika félkész-termékké alakítása folyt a hőlégkezelő üzemekben, mégpedig 3 műszak keretében. A tsz termékeit a Kalocsai Paprika- és Konzervipari Vállalat dolgozta fel kiváló minőségű őrleményként, amelyet például már akkor szállítottak az egykori hazájába, az Egyesült Államokba is.

 

— Hogy miért mondtam el ezeket? Mert az említett gazdaságot régen felszámolták, megszűnt a paprikatermesztés korábbi szervezettsége, ezekből adódóan nagyon sokan, közöttük a közeli és távolabbi hozzátartozóim is munkanélküliek e környéken, a híres és megcsappant mennyiségű fűszerpaprikánk pedig már a hamisítást sem kerülte el.

 

— Egyébként itt a kezemben a világhálós népújságuk egyik cikke is fénymásolatban — ezt a kis unokám hozta, aki érti és kezeli az internetet —, amely többi között az első hároméves tervről szól.  No, ennek megvalósításában, fiatalemberként magam is részt vettem, mégpedig utak létesítésénél, illetve építkezéseken dolgozva. Akkor mindenütt szorgos munka folyt, s az eredmények folyamatosan voltak láthatók. A későbbi évtizedekben ugyanezekről lehet szólni. Aki jelenleg az említett időket „átkosnak” minősíti, az vagy nincs egészen magánál, vagy a papagáj-szólamokhoz igazodott.

 

— Akárhogy is nézem a dolgokat mostanában, amikor a lakosság zöme nagyon rossz anyagi körülmények között él, hiszen az áremelkedésekkel nem tud lépést tartani a jövedelme, ami a kiterjedő munkanélküliség, vagy az alacsony fizetése miatt is fokozatosan csökken, ráadásul a fizikai biztonsága is veszélyben van, mert ki van téve a tolvajoknak, a rablóknak naponta, szóval mindent alapul véve az a véleményem: úgy rossz ez az egész, ahogyan van, hiszen itt a tőkeérdekeltségek, a nyereségre törekvések játszanak döntő szerepet, nem pedig az ország egész lakossága életkörülményei javításának szándéka! Nagy baj, hogy a megválasztott önkormányzati és országgyűlési képviselők is főleg a pártjaik, vagy bizonyos gazdasági erők útmutatásait, céljait követik, s alig, vagy egyáltalán nem foglalkoznak a tényleges lakossági problémák megoldásával. Egyetértek a parlamenti elnök-asszonnyal, amikor a rendszer kiigazítását sürgeti.  Én a kiigazításon a következőket a értem:

 

A privatizációt indokolt azonnal befejezni, sőt, a fontosabb termelőegységek újra társadalmasítandók, hogy minél több embernek lehessen munkát adni, következésképpen ily módon csökkenhet majd a túlságosan szétaprózódott,  nemegyszer kényszerhelyzetek miatt indított — olykor talán egymás rovására is működő — és vagy már becsődölt, vagy éppen a fuccs előtt álló magánvállalkozások száma! A gyártott és hazai elfogyasztásra szánt élelmiszerek pedig zömében a mi feldolgozóinkban készüljenek, amelyekhez a szükséges alapanyagokat a magyar föld termékei és a saját állatállományunk révén szükséges biztosítani! A piacot nem szabad korlátlanná tenni, sőt, azt tervszerűen kell szabályozni! A továbbiakban ne a pénz- és részvénybeli spekulációk határozzák meg jelentős részben a nemzetgazdasági gyarapodásunkat, előre jutásunkat, hanem a termelési produktumok! Állítólag ma 40 bank működik nálunk, hát én úgy gondolom, némi közgazdasági tudással és tapasztalattal a tarsolyomban, hogy ennek a fele sem kell, a bank tőkésítési pénzeit az üzemek működésére kell fordítani! A jelenlegi pályázati rendszer is rossz, tele van korrupciós és visszaélési lehetőséggel, ezért helyette az össztársadalmi tervezésnek megfelelően kell a pénzeket a tényleges szükség szerint biztosítani, s a döntéshozók, valamint a programmegvalósítások ellenőrzésébe pedig be kell vonni a nyilvántartott civil szervezetek képviselőit is!

 

Feljegyezte: VELKEI ÁRPÁD

2008. nov. 16.

 

Mindezekhez azt fűzzük hozzá: Feltehetően a beszélgetőpartnerünk, a JÓZSI bácsi zsebében sem lapul a bölcsek köve, de érdemes odafigyelni az álláspontjára és ötletére olyan embernek, aki  a tapasztalatai, meg  a józan esze nyomán töpreng a közösségi célzatú jobbításokon, az aggasztó állapotban lévő országunk megmentési lehetőségein!