„Legnagyobb cél pedig itt, e földi létben

     ember lenni mindég, minden körülményben.”

                                                                           (Arany János)

A rendszerváltozás veszteseinek érdekvédelmi, közéleti, politikai hon-LAPJA

 

Nyomdai kiadását alapította: 1993-ban, az össztársadalmi érdekvédelmet országos hatáskörben ellátó társadalmi szervezet, a

Független Népképviseleti Szövetség /FÜNÉSZ/,

amely a mostani megjelenésnek is gazdája, s működteti a Civil Panaszügyi Szolgálatot. Az ehhez érkezett lakossági, egyéni-közösségi jelzések, észrevételek, közérdekű bejelentések, panaszok, pozitív, vagy negatív történetek, vélemények, meg konstruktív javaslatok és kérdések, illetve az ebbéli reagálások NYÍLT FÓRUMA e

 

VILÁGHÁLÓS NÉPÚJSÁG

 

Levélcím: 6000 Kecskemét, Tinódi u. 6. B/IV/26.

E-mail cím: fuggetlenmagyarorszag@fuggetlenmagyarorszag.hu

Főszerkesztő: VELKEI ÁRPÁD, aki

 

45 éve tagja a Magyar Néprajzi Társaságnak,

36 éve pedig a Magyar Újságírók Országos Szövetségének /MÚOSZ/.

Országos elnöke az idén 17 éves civil érdekvédelmi szervezetnek, a

FÜGGETLEN NÉPKÉPVISELETI SZÖVETSÉGNEK /FÜNÉSZ/,

 vezetője az országos Civil Panaszügyi Szolgálatnak.

Alapítója a Civil Parlamentnek és a Társadalmi Érdekegyeztető Tanácsnak /TÉT/.

12 éven át volt bírósági népi ülnök —

Tájékoztatási feladataink teljesítései során igyekszünk mindig

az igazat mondani, nem csak a valódit!

 

Terveink szerint, a feldolgozandó és közlendő esetek, információk zömét nem a mindenkori hatalom, a különféle intézmények, a politikai erők, a tőke, meg a médiumok rutinos levélírói, betelefonálói szűkösen behatárolható világából, illetve a „fecsegő felszín” köreiből, hanem a többségi „mélyből”, vagyis a rendszerváltozás vesztes millióinak soraiból szerezzük!

 

Hogy a társadalmi és gazdasági történésekről, tendenciákról — ezen belül pedig az eredményekről és hibákról — első kézbeli tényanyagaink, úgymond dokumentumaink legyenek, kérjük olvasóinkat:

 

ÍRJÁK, SZERKESSZÉK VELÜNK EGYÜTT e sajtókiadványt, a nép újságját!

FÜGGETLEN MAGYARORSZÁG

 

NYÍLT FÓRUM

Kérdezzen—Válaszolunk

 

Mit tudhatunk ma az utóbbi idők PETŐFI-rejtélyeiről?

ÍRJA, KÉRDEZZE, SZERKESSZE, OLVASSA

a rendszerváltozás veszteseinek készülő

VILÁGHÁLÓS NÉPÚJSÁGUNKAT,

 a

FÜGGETLEN MAGYARORSZÁGOT!

Internetes cím: www.fuggetlenmagyarorszag.hu

E-mail cím: fuggetlenmagyarorszag@fuggetlenmagyarorszag.hu

Levélcím: 6000 Kecskemét, Tinódi u. 6. B/IV/26.

A ceglédi H. Szilviának az egyik legkedveltebb költője Petőfi Sándor, akiről szóló mindenféle emlékeket, beszámolókat, információkat immáron évtizedek óta gyűjtögeti.  Most arról tájékoztatott bennünket, hogy a nem régi értesülése szerint, az 1848-as szabadságharc lánglelkű poétája kis híján, Maglódon született, majd azt is hallotta, állítólag meg van a zsebórája, amely egy magángyűjtő tulajdonában található. Kéri, tájékoztassunk az ebbéli híresztelésekkel kapcsolatos mostani tudnivalókról! És persze arról is: van-e már újabb fejleménye az állítólagos barguzini életét és halálát igazoló kutatásoknak?

 

A Petőfi család maglódi tartózkodásáról egy eredeti dokumentum tartalmaz konkrétumokat, nevezetesen Dobozy István ügyvéd 1878-ból származó sorai, amelyekből idézünk három mondatot:

 

.... bebizonyítható tény, hogy Petőfi Sándor atyja, az öreg Petrovics, Maglódon számos éven át, mint mészáros mester élt, bérelte  a húsvágási jogot és az úgynevezett mészárszéki földet. Éppen azon év végével hagyta el Maglódot és költözött Kiskőrösre, midőn Sándor fia született. Hacsak néhány napig időzik még Maglódon, a nagy költő ott látott volna napvilágot.”

 

Hogy az ilyetén történésnek megalapozott-e a közlése, nem lehet tudni pontosan, mert a szerzői iratból hiányzik annak megjelölése, milyen forrásból valók az adatok.

 

Ami a zsebóra ügyet illeti, arról több mint 38 évvel ezelőtt már beszámolt röviden a sajtó. Információja szerint:

 

Az óra Fr. Duval francia mester műhelyének 372. darabja, Párizsban, az 1820-30-as években készült, ma is járóképes. Az ezüsttokban elhelyezett orsójáratú szerkezet minden darabja cizellált, dúsan aranyozott. Tokjának külső hátán olvasható vésés szövege így hangzik: Emlékbe Sándornak Petrovicné.

 

A ritkaságnak számító remekműt előző tulajdonosa 1905-ben harminc koronáért vásárolta Kiskőrösön, egy akkor hatvan-hetven év körüli órás mestertől, aki a műgyűjtőnek elmondta, hogy azt egy ottani mészáros család hozta megjavíttatni, mivel azonban nem jöttek érte, a birtokában maradt.

 

A francia mester kézimunkával készült órájának értéke az 1800-as évek első felében egy hízott ökör árával volt egyenlő, megvásárlására csak olyan jómódú polgároknak volt lehetősége, mint Petrovicsék.

 

E történelmi értékű tárgy jelenleg az egyik szolnoki általános iskolai tanár reprezentatív gyűjteményének része, s az új birtokos most megpróbálja felderíteni az eredeti tulajdonosi hátteret, vagyis a néhai Petrovics család életének eleddig még kevésbé ismert részét. A ritka becsű leletről fotókópiákat készített a szolnoki Damjanich János Múzeum.

 

Az óra eredeti gazdájával kapcsolatosan ez idő szerint nincs több értesülésünk.

 

Petőfi Sándornak az oroszországi Barguzinban való tartózkodását és temetési helyét keresendő-bizonyítandó, Morvai Ferenc nagyvállalkozó kezdeményezett és finanszírozott helyszíni feltárásokat az 1980-as évek második felében. A kazánkirályként ismertté vált üzletembert Kiszely István antropológus professzor által vezetett szakmai csoport segítette a munkájában. Expedíciójuk, amely ama feltételezés alapján tevékenykedett, miszerint az 1848-as szabadságharc leverését követően, mint hadifoglyot hurcolták a költőt orosz földre, olyan vonatkozásban sikerrel járt, hogy a csontokat megtalálták. Ám azokat a Magyar Tudományos Akadémia képviselői női maradványoknak minősítették. Erre az ügyet kezdettől felvállaló Megamorv Petőfi Bizottság úgy döntött, amerikai szakértőket kér fel a további vizsgálatra, ami meg is történt. Az eredmény:

 

Az Egyesült Államok DNS print eljárást kifejlesztő laboratóriuma megállapította a csontminták alapján, hogy az MTA állításával ellentétben nem női, hanem férfi maradványokról van szó.

 

De még ennél tovább mentek Morvaiék, akik Svájcba is eljuttatták a csontokat, amelyek ottani dendrokronológiai ellenőrzése kimutatta, hogy a Petőfi Sándornak tulajdonított sírkereszt fotóján található évszámhoz viszonyított eltemetési időpont, plusz-mínusz 18 év toleranciával igazolható.

 

Ezek után következhetett volna, a magyar hatóságok felülvizsgálják és korrigálják álláspontjukat, elfogadva a tényt, hogy megtaláltattak a forradalmár költő csontjai, vagy intézkednek azok további azonosítása érdekében, s elrendelik a szülői maradványok DNS-beli vizsgálatát. De nem ez történt! Az illetékes közigazgatás nem adott engedélyt a Petrovics szülők sírja felbontására.

 

A helyzet most az, egyelőre tartja magát a régóta tényként kezelt verzió, miszerint az osztrák hadvezetőség egyik ezredese, August von Heydte közölte, az 1848. július 31-én este az Ispánkútnál általa talált, s egyetlen lándzsaszúrással megölt férfi, Petőfi Sándorral azonosítható. Tehát így vált ő szabadságharcos hőssé, jóllehet az ismert költőtárs, Illyés Gyula már évtizedekkel korábban is hangoztatta abbéli véleményét: semmiféle adat nincs, amely egyértelműen bizonyítaná Petőfi elestét a segesvári csatában.

 

Nos, egyelőre ennyit tudunk erről a valóban rejtélyes ügyről, amivel kapcsolatosan csak remélhetjük, a tisztázására és rendezésére egyszer mégis létrejön egy jó szándékú közös akarat!

 

VELKEI ÁRPÁD

2008. nov. 27.