|
„Legnagyobb cél pedig itt, e földi létben ember lenni mindég, minden körülményben.” (Arany János) |
|
A rendszerváltozás veszteseinek érdekvédelmi, közéleti, politikai hon-LAPJA
Nyomdai kiadását alapította: 1993-ban, az össztársadalmi érdekvédelmet országos hatáskörben ellátó társadalmi szervezet, a Független Népképviseleti Szövetség /FÜNÉSZ/, amely a mostani megjelenésnek is gazdája, s működteti a Civil Panaszügyi Szolgálatot. Az ehhez érkezett lakossági, egyéni-közösségi jelzések, észrevételek, közérdekű bejelentések, panaszok, pozitív, vagy negatív történetek, vélemények, meg konstruktív javaslatok és kérdések, illetve az ebbéli reagálások NYÍLT FÓRUMA e
VILÁGHÁLÓS NÉPÚJSÁG
Levélcím: 6000 Kecskemét, Tinódi u. 6. B/IV/26. E-mail cím: fuggetlenmagyarorszag@fuggetlenmagyarorszag.hu Főszerkesztő: VELKEI ÁRPÁD, aki
46 éve tagja a Magyar Néprajzi Társaságnak, 37 éve pedig a Magyar Újságírók Országos Szövetségének /MÚOSZ/. Országos elnöke az idén 18 éves civil érdekvédelmi szervezetnek, a FÜGGETLEN NÉPKÉPVISELETI SZÖVETSÉGNEK /FÜNÉSZ/, vezetője az országos Civil Panaszügyi Szolgálatnak. Alapítója a Civil Parlamentnek és a Társadalmi Érdekegyeztető Tanácsnak /TÉT/. 12 éven át volt bírósági népi ülnök — |
|
Tájékoztatási feladataink teljesítései során igyekszünk mindig az igazat mondani, nem csak a valódit!
Terveink szerint, a feldolgozandó és közlendő esetek, információk zömét nem a mindenkori hatalom, a különféle intézmények, a politikai erők, a tőke, meg a médiumok rutinos levélírói, betelefonálói szűkösen behatárolható világából, illetve a „fecsegő felszín” köreiből, hanem a többségi „mélyből”, vagyis a rendszerváltozás vesztes millióinak soraiból szerezzük!
Hogy a társadalmi és gazdasági történésekről, tendenciákról — ezen belül pedig az eredményekről és hibákról — első kézbeli tényanyagaink, úgymond dokumentumaink legyenek, kérjük olvasóinkat:
ÍRJÁK, SZERKESSZÉK VELÜNK EGYÜTT e sajtókiadványt, a nép újságját! |
|
FÜGGETLEN MAGYARORSZÁG |
|
Kecskeméti levél-visszakézbesítés, meg annak hordaléka, avagy: Mit állapított meg az ügyben tényfeltáró Nemzeti Hírközlési Hatóság? |
|
Minden azzal kezdődött, a tavalyi év közepe táján, amikor a kecskeméti ÓNÓDI ROZÁLIA kézhez vette a helyi Idősgondozó Szolgálat 102-11/2008. számon iktatott, június 10-ei keltezésű figyelmeztetését arról, hogy a nyilvántartásuk szerint 2008. április hónapra, 6.840 forint térítési díjtartozása van, amelynek ki nem fizetése esetére jogi úton érvényesítik a követelést.
A mindössze havi 26.420 forint rendszeres szociális járadékból, tehát jóval a létminimum alatt élő hölgy már csak azért sem értette a Nagyné Fekete Julianna szolgálatvezetőtől érkezett és a szankciós fenyegetést sem nélkülöző sorokat, hiszen.az év elején kapta meg a Kecskemét Megyei Jogú Város polgármesterének, dr. Zombor Gábornak nevében készült, 28.084/2008. ügyiratszámú, 2008. február 11-én keltezett, Mészárosné Juhász Sarolta szociálpolitikai csoportvezető által aláírt, s azóta már hatályossá vált HATÁROZAT-ot, miszerint az általa igénybe vett, személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátásért — helyt adva méltányossági kérelmének — személyi térítési díjmentesség van megállapítva részére, 2008. február elsejétől. Minthogy ennek visszavonásáról, vagy módosításáról nem kapott hivatalos értesítést, ezért megpróbált tájékozódni, amelynek során azt derítette ki:
A helyi önkormányzat Közgyűlésének személyes gondoskodást nyújtó ellátások térítési díjáról szóló 11/2008 /III.31. / sz. rendelete nem tartalmaz olyan kitételt, hogy a helyhatóság által korábban hozott, s már hatályban lévő valamennyi ilyen tárgyú határozat is hatályát veszti eme új rendelkezés érvényességével! Mindebből óhatatlanul következtetett arra: a szóban forgó közgyűlési döntés az ő díjfizetési mentességére nem lehet kihatással!
Persze egyéb fontos kitételre is rábukkant az említett rendeletben, nevezetesen, a 6. § 3. pontjában foglaltakra, s ez így hangzik: A személyi térítési díj összegét az intézményvezető konkrét összegben állapítja meg és arról az érintettet, az ellátás igénybevételét megelőzően írásban értesíti.
Egy kicsit gondolkozva, no meg a tárgybeli iratai között kutatgatva, azt kellett megállapítania: ilyen tartalmú és nevére címzett közléssel nem kereste meg őt az idősgondozó!
Többet is megtudva a szóban forgó jogszabályról, arra is rá kellett jönnie, lényegében megfosztották a jogorvoslati lehetőségétől, ugyanis a 6. § 5. pontja éppen arról rendelkezik, hogy ha az ellátott a személyi térítési díj összegét vitatja, a 3. pont szerinti értesítés kézhezvételétől számított 8 napon belül a Kecskemét Megyei Jogú Város Önkormányzatához fordulhat. Ebben az esetben a személyi térítési díj összegéről a polgármester határozattal dönt.
Ezek után egyet tehetett: az említett értesítés birtokában megfogalmazott egy beadványt, a díjtartozás sztornózását kérve, a már imént közöltekre hivatkozással. Sorait nem az értesítő levél aláírójának, hanem az idősgondozó első számú vezetőjének, dr. Kellermann Péter főigazgató-főorvosnak küldte, mégpedig a tartozását feltüntető levélben megjelölt címre, a 6000 Kecskemét, Jókai u. l5. szám alá, június 18-ai postai feladással, mégpedig ajánlott küldeményként, amelyért 260 forintot fizetett. S mivel egyidejűleg a polgármestert és a lakhelyileg érintett 12. választókerület önkormányzati képviselőjét, Leviczky Cirill urat is felkereste írásban, segítő közbenjárásukat kérve, ez nem kevésbé terhelte meg a szegénysége terhétől egyébként is nagyon lapos pénztárcáját.
Felbontatlanul érkezett vissza a panasz tárgyú ajánlott levél
A főigazgató-főorvostól megnyugtató választ, érdemi intézkedést remélt, ehelyett azonban váratlan fordulat történt, ugyanis a posta visszakézbesítette a levelét, közölve: a címzett „Ismeretlen.”
A feladó — jogos ingerültségében — úgy gondolta, valami nagy irányítási, szervezeti és működési zavar lehet az Idősgondozó Szolgálat háza táján, ha a fejcímben közölt telephelyen ismeretlennek minősítik a legfőbb vezetőt, dr. Kellermann urat! És még hozzátette: az efféle hozzáállás kimerítheti a lelketlen, a rosszakaratú, a szakszerűtlen munkaköri feladatellátás tényét, amiből következik, hogy az ellátást igénybe vevőt figyelembe se veszik, ha ellenvetése-kifogása van, emiatt azután levelezhet, szaladgálhat ide-oda…
Nevezett ekkor kereste fel sérelmével az össztársadalmi érdekvédelemmel foglalkozó szervezetünk, a FÜGGETLEN NÉPKÉPVISELETI SZÖVETSÉG /FÜNÉSZ/ Civil Panaszügyi Szolgálatát. Az általa közöltek, valamint a rendelkezésünkre bocsátott iratanyagok áttanulmányozása után az ügyet kivizsgálás és intézkedés céljából eljuttattuk a június 26-ai keltezésű átiratunk révén a szociális gondozó gazdájához, az önkormányzathoz, pontosabban annak jegyzőjéhez, dr. Metzinger Évához, kérve őt, hogy a mellékelt, s a posta által visszahozott felbontatlan küldeményt továbbítsa a címzetthez, egyidejűleg pedig vizsgáltassa ki: az érintett gondozóhely alkalmazottai miért tagadhatták le a legrangosabb vezetőjük létezését a postás előtt, meg derítse ki, volt-e jogalapja a korábban díj-mentesítésben részesült ellátottat fizetési kötelezettséggel terhelni?
Itt mondjuk el: Kecskemét jegyzője máig, 2009. február közepéig, tehát 8 hónapig nem válaszolt a civil ügyfélszolgálati megkeresésünkre, amiből arra következtetünk, hogy lényegében figyelmen kívül hagyta a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 8. § (5) bekezdésében foglalt, s a lakosság önszerveződő közösségeivel való együttműködésről szóló előírásait, a munkáját döntően meghatározó, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXI. törvény vonatkozó szakaszait, meg az európai unió csatlakozással összefüggő egyes törvénymódosításokról, törvényi rendelkezések hatályon kívül helyezéséről, valamint egyes törvényi rendelkezések megállapításáról szóló 2004. évi XXIX. törvény 141-143. §-ainak a közérdekű kérelmekkel, panaszokkal és bejelentésekkel kapcsolatos eljárásra vonatkozó tudnivalóit!
Az előzők kiegészítéséhez tartozik, tudomásunk szerint a Leviczky önkormányzati képviselő közbenjárásáról, esetleges intézkedéséről a bajba jutott hölgy se kapott értesítést!
És most folytassuk a történet kronológiáját! A visszakézbesítés tárgyában megnéztük a vonatkozó előírásokat, nevezetesen a postáról szóló 2003. évi CI. törvényt, amelynek már a preambuluma ily módon tolmácsolja a jogszabályi célt: a lakosság biztonságos, megfelelő minőségű postai szolgáltatásokkal való ellátása. E gazdasági szervezet konkrétabb, pontosabb, részletesebb teendőit pedig a postai szolgáltatások ellátásáról és minőségi követelményeiről szóló 79/2004. /IV.19./ Korm. rendeletben találtuk meg, ekképpen:
A 11. § egyértelműen kimondja: A felvett küldeményeket a postai szolgáltató köteles gondosan kezelni, azok továbbításának útvonalát és módját pedig — a felek eltérő megállapodása kivételével — e szolgáltató választja meg.
A 12. § (1) pont leszögezi: A postai szolgáltató a szolgáltatási szerződést a postai küldeménynek a címzett, — illetve egyéb jogosult — részére történt kézbesítéssel teljesíti.
E § (3) pont szerint: A postai küldemény érkezéséről szóló értesítőn a szolgáltatónak közölnie kell, hogy a címzett, a meghatalmazott, vagy a helyettes átvevő hol, mikor és milyen határidőben veheti át a küldeményt.
A 14. § (3) pontjában ez olvasható: Amennyiben a címhelyen megfelelő levélszekrény található, oda is kézbesíthető az ajánlott küldemény, ha a címzettnek, illetve meghatalmazottjának, helyettes átvevőjének történő személyes kézbesítési kísérlet eredménytelen volt.
A 16. § (1) pontja így rendelkezik: A postai szolgáltató a könyvelt küldeményt a címzettnek, illetve az egyéb jogosult átvevőnek személyes átadással kézbesíti. A továbbiakban így konkretizál az előírás: Egyéb jogosult átvevőnek tekintendő a meghatalmazott, a helyettes átvevő és a közvetett kézbesítő.
A 20 § közli: egyéb jogosult átvevő a közvetett kézbesítő, aki lehet a szociális ellátást nyújtó intézetnél a vezető, illetve meghatalmazottja.
A konkrét esetben Nagyné Fekete Julianna szolgálati vezetőről, vagy annak meghatalmazottjáról van szó. Itt óhatatlanok a kérdések: Vajon kereste-e bármelyiküket a helyszínen a kézbesítő? És egyáltalán kitől szerezte azt a megtévesztő információt, hogy az Idősgondozó Szolgálatnál „ismeretlenként” tartják nyílván a főigazgató-főorvost? Ha sem címzettet, sem egyéb jogosult átvevőt nem talált, vajon utána nézett-e a levélszekrénynek? Egyáltalán: a kötelezettségei melyikét teljesítette maradéktalanul?
Hogy a történtekről teljes képet kaphassunk, vizsgálatra-intézkedésre a július 7-ei levelünkben felkértük — a szükséges iratmásolatok eljuttatása mellett — a budapesti központú MAGYAR POSTA Zrt. elnökét, dr. Csáki György urat.
Felbontva kézbesített elsőbbségi küldemény
Természetesen mi is kapcsolatban voltunk a PANASZOSSAL, aki részére postán juttattuk el a közreműködésünk során készült beadványunk másolatát, mégpedig a július 15-ei feladással, elsőbbségi szolgáltatás igénybevételével. És mi történt?
Legnagyobb megdöbbenésünkre, arról értesített: levelünket másnap felbontva találta meg a postaládájában!
A történteket tisztázandó, megint elővettük a postatörvényt, amelynek 19. § (1) pontja félreérthetetlen: A postai szolgáltató felelős azért a kárért, amely a küldemény felvételétől annak kézbesítéséig a küldemény megsérüléséből keletkezett.
E tárgyú további információkhoz a Büntető Törvénykönyv, vagyis az 1978. évi IV. törvény „Levéltitok megsértése” című fejezete révén jutottunk hozzá, ahol többi között ez olvasható:
178. § (1) Aki másnak közlést tartalmazó zárt küldeményét, a tartalmának megismerése végett felbontja, megszerzi, vagy ilyen célból illetéktelen személynek átadja… ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétséget követ el, és pénzbüntetéssel büntetendő.
(2) A büntetés egy évig terjedő szabadságvesztés, közérdekű munka vagy pénzbüntetés, ha az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt foglalkozás vagy közmegbízatás felhasználásával követik el.
E tényállási kritériumok és szankciók ismerete után óhatatlan a kérdés: Ki és miért bonthatta fel a FÜNÉSZ érdekvédelmi szervezet által az ügyfelünknek postázott küldeményt?
Hogy e történetről is teljes képet kaphassunk, vizsgálatot-intézkedést a július 22-ei levelünkben igényeltünk a posta elnökétől, ilyképpen: alapos és tárgyilagos vizsgálat elrendelésével derítsen ki mindent, miáltal a kétely és bizalmatlanság eloszlatható, a szükséges intézkedésekkel pedig a hasonló problémák megelőzhetők! Majd megjegyeztük: demokratikus jogállamunkban az egyelőre sajnos eléggé bizonytalan jogbiztonságot csak az által tehetjük szilárddá, ha a jogszabályi követelmények maradéktalan betartását mindenkitől megköveteljük!
Végezetül azt is kértük: mivel a Civil Panaszügyi Szolgálatunkhoz érkezett tanulságos, s a közérdeklődésre leginkább számot tartó esetek a világhálós nyilvánosságunk NYILT FÓRUMAIN, vagyis a FÜGGETLEN MAGYARORSZÁG oldalain kerülnek közlésre, ezért válaszát tehát olyan érthető tartalmi és logikai felépítéssel készítse, s küldje el részünkre is, hogy annak lényegét felhasználhassuk e sajtómunkánk során!
Meg voltunk róla győződve, a szóban forgó szolgáltató országos vezetőjétől korrekt, tárgyilagos választ kapunk! Nem így történt!
A posta megtagadta az ügybeli tájékoztatást
A posta Miskolci Ügyfélszolgálati Irodájában, augusztus 6-án készült, P-43725/2008. iktatószámú reagálás szerint:
Mivel a vitatott küldeménynek nem a civil szervezetünk volt a feladója, vagy a címzettje, s ezzel kapcsolatos ügyintézéshez meghatalmazást sem csatoltunk, ezért a küldemény sorsáról, illetve a szolgáltatás teljesítéséről a 79/2004. /IV. 19./ Korm. rendelet 33. §-a értelmében tájékoztatást nem kaphatunk.
A sorokat aláíró Tóth Katalin reklamációkezelési csoportvezető e módon próbált megnyugtatni: Biztosít arról, hogy Társaságuk a vonatkozó jogszabályok betartásával végzi tevékenységét, hozzátéve ehhez, a panaszoshoz eljuttatták a lefolytatott vizsgálat eredményéről szóló választ.
Civil Panaszügyi Szolgálatunk nem érdekképviseletet lát el
Csáki urat, a posta elnökét augusztus 12-én újabb beadvánnyal kerestük fel, tudomására hozva a szolgálati leveleink fejcímében is olvashatókat, nevezetesen, hogy mi nem érdekképviselettel, hanem érdekvédelemmel foglalkozunk, amelyre vonatkozóan egyebek mellett a következőket közöltük:
Az emberek ügyes-bajos dolgait illetően korántsem megbízási technikával. és funkcióval, vagyis helyettük járunk el. Következésképpen nem jelenünk meg személyesen a minisztériumokban, az önkormányzatoknál, az ügyészségen, a bíróságon, meg egyéb hatóságoknál és eljáró helyeken, hogy a hozzánk fordultak nevében nyilatkozatot tegyünk, vagy indítványozzunk az adataik felhasználásával, hanem az egyéni és közösségi érdekeik érvényesítését segítendő, FELVILÁGOSÍTÁSOKKAL, SZAKMAI JELLEGŰ INFORMÁCIÓKKAL állunk rendelkezésükre, vitás ügyeikben pedig KEZDEMÉNYEZZÜK A VIZSGÁLATOT ÉS INTÉZKEDÉST, amit képviseleti közreműködéssel nem befolyásolunk, csak figyelemmel kísérünk, mintegy gyakorolva a társadalmi kontrollt!
Itt még tudni kell: egyetlen civil érdekvédelmi szervezet sem a mindenkori jogalkalmazók kinyújtott karja, hanem a társadalom autonóm közössége, amelyek tevékenységi rendjébe nem építhetők be a különféle hatósági, vagy szolgáltatási eljárások elemei! Mert ha ez így lenne, akkor eme civil szerveződések az intézkedő hatóságok és más szervezetek kisinasaivá silányulnának, hamis rendeltetéssel.
Mindent összegezve: posta által hiányolt meghatalmazás követelménye csakis a tényleges képviseletet alapfeladatként végzőkre /pl. ügyvéd, képviseleti szervezet/ terjedhet ki, ahol már a munka megkezdésének része az adatkezelést is jelentő egyéni megbízás.
A mi össztársadalmi ügyfélszolgálatunk lakossági jelzések, észrevételek, közérdekű bejelentések, panaszok és javaslatok alapján dolgozik, nekünk tehát nincs szükségünk meghatalmazásra! Az ilyen ügybeli közbenjáró és segítő szervezettel pedig együtt kell működnie a szolgáltatónak, nem pedig akadályoznia a munkáját!
Megjegyeztük, e vonatkozásban szólni kell egy fontos alkotmányos kitételről is: mindenkinek joga van arra, hogy egyedül, vagy másokkal együttesen írásban kérelmet vagy panaszt terjesszen az illetékes szerv elé.
ÓNODI ROZÁLIA is ama jogával élt, hogy sérelmét a civil ügyfélszolgálatunkhoz juttatta el, amely felkarolva ügyét, azt a posta legfelsőbb vezetéséhez továbbította!
Végezetül hivatkoztunk a sajtóról szóló 1986. évi II. törvény 2. § l. és 3. pontjaiban foglaltakra nevezetesen, hogy gondoskodunk a hiteles, pontos tájékoztatásról, valamint a társadalmi jelenségek közötti összefüggések megértetéséről, s e jogszabály 4. § 1. pontjának megfelelően igényeljük az illetékesektől a szükséges felvilágosításokat és adatokat, amelyeket kötelesek rendelkezésünkre bocsátani!
Majd ismét kértük a posta elnökét: a kecskeméti ÓNODI ROZÁLIA kézbesítési panasza ügyében tett vizsgálatról, felelősségre vonásról, intézkedésről és az ilyen sajnálatos esetek megelőzését célzó szakmai lépéséről szíveskedjék sürgősen és igényes tartalom szerint, levélben tájékoztatni szerkesztőségünket, hogy a közlendőket felhasználhassuk az internetes oldalainkon rövidesen közlendő e tárgyú cikkünkben!
A posta továbbra sem volt hajlandó az együttműködésre
A posta Miskolci Ügyfélszolgálata fejcímű, de ezúttal Budapesten, szeptember 12-ei keltezéssel készült és ismételten Tóth Katalin reklamációs vezető által aláírt, P-45346/2008. iktatószámú levél szerint a cég semmiféle érvünket nem vett figyelembe, vagyis sem a civil szervezetünkkel nem kívánt együttműködni, sem a világhálós népújságunkat nem volt hajlandó informálni!
Nem hallgathatjuk el: e szolgáltatót a saját levelünknek a címzetthez felbontva kézbesítése miatti panasz kivizsgálása sem érdekelte!
Ezek után, szeptember 12-én a postai szolgáltatók és szolgáltatások ellenőrzésére is hivatott NEMZETI HÍRKÖZLÉSI HATÓSÁG elnökét, Pataki Dánielt kerestük fel beadványunkkal, mellékelve az eddig keletkezett tárgybeli iratok fénymásolatait. A részére küldött információk sorában leírtuk:
A voltaképpen társadalmi ellenőrzési funkciót is ellátó Civil Panaszügyi Szolgálatunk-hoz érkezett lakossági jelzések, észrevételek, közérdekű bejelentések, panaszok és javaslatok alapján, meg a saját tapasztalatunkból kiindulva is, arra a következtetésre jutottunk, hogy több helyütt sajnos nem igazán ügyfélbarát a szolgáltató, mert esetenként jelen van nála a panaszügyek pontatlan kezelése, a feladatai egyes elemei teljesítésének hiányossága, a szakszerűtlenség, az öntörvényűség, a szabályok hiányos, téves értelmezése, meg az öncélú részrehajlás. Ezekre pedig úgymond csak ráadás, ha az ügyintézések afféle panelfogalmazványokra és rutinmegoldásokra korlátozódnak.
Tetten érhető az a komoly gond is, hogy az úgynevezett demokráciánk legújabb kori szakaszában, vagyis — más szavakkal szólva — a kapitalista /kizsákmányoló/ rendszerünkben sajnos nagyon elterjedt egy igencsak sértő, a bizalmatlanságot, a békétlenséget mélyítő, s talán éppen ezért eléggé ártalmas kommunikáció, mégpedig az uralkodó, illetve a politizáló elit által „meghonosított” egymás mellett elbeszélés módszere, gyakorlata, amelyet a népi életbölcsesség a süketek párbeszédének minősít. Itt a lényeg, hogy az egyik fél az úgynevezett mundérbecsület mentéseként, illetve önvédelemként csak mondja-mondja a magáét, egy csöppet nem érdekelve, hogy a másik miről beszél, mit akar!
Esetünkben az ügy eléggé világos:
Egy bajbajutott ember jogos problémáját felkarolva, majd pedig a minket is érintő visszás esetet tolmácsolva, segítségért fordultunk az illetékes szolgáltatóhoz, hogy vizsgálja ki a panaszt, s annak elintézéséről ne csak őt tájékoztassa, ha minket is, hogy e közérdekű gubancos ügyről, meg annak rendezéséről informálhassuk a nyilvánosságot, a világhálós újságunk révén!
Nagyon valószerűek és határozott, meg egyértelmű válaszra váróak itt az alábbi kérdések:
Kinek a lelkén szárad az ajánlott levél kézbesítésének meghiúsulása? Miben terheli felelősség a szolgáltatót? Visszakapta-e a pénzét a hiába postázott küldemény feladója? Hogyan kerülhet egy lezártan postára adott levél felbontva a címzett postaládájába? Egyáltalán: milyen kötelezettségei vannak a postai kézbesítésnek? Ha a konkrét sérelem rendezését elhallgatja a szolgáltató, hogyan képzeli a munkája hiányosságai-hibái felszámolásáról való hiteles, pontos tájékoztatást, amelyhez való adatokat ráadásul köteles a sajtónak, nevezetesen a FÜGGETLEN MAGYARORSZÁG-nak is a rendelkezésére bocsátani?
Vajon kinek kötelessége a Magyar Posta Zrt.-t arra figyelmeztetni, hogy egy kormányrendelet sohasem bírálhatja felül a törvényes előírást, illetve az alkotmányos jogot? Ugyanis, ha ez utóbbiak alapján bárki előterjeszthet panaszt, bejelentést, akkor nyilvánvaló joga van ahhoz is, hogy az abbéli vizsgálatról és intézkedésről, meg az ilyen sajnálatos esetek megelőzésére tett intézkedésekről közvetlenül az érintett cégtől kapjon tájékoztatást, s annak megtagadásához pedig nem lehet hivatkozni alacsonyabb rangú szabályi előírásra!
Vajon kinek feladata meggyőzni a posta első számú vezetőjét arról, hogy rosszul teszi, amikor az általa navigált közcélú feladatok ellátási hiányosságaira-hibáira a figyelmet felhívó érdekvédelmi civil szervezettel való közvetlen kontaktus elől az apparátusa mögé bújik, s így lényegében zöld utat ad a munkatársai helytelen tevékenysége gyakorlásának is, miáltal csak bővülhet az árok nemcsak ő és az ügyfele, de ő és az érdekelt társadalmi közösség között is?
Vajon kinek van módja felvilágosítani Csáki urat arról, hogy a postatörvény preambulumában megfogalmazott, „a lakosság megfelelő minőségű postai szolgáltatásokkal való ellátásának” kötelezettségeit úgy kevésbé, vagy egyáltalán nem tudja teljesíteni, ha maga köré úgymond kordont építve, egyidejűleg pedig irányunkba hátrányos diszkriminációt alkalmazva, ismételten elzárkózik az általa vezérelt részvénytársaság szakmai munkájával kapcsolatos bíráló társadalmi visszajelzések, észrevételek, panaszok, bejelentések közvetlen kezelése és szakszerű intézése elől?
Vajon kinek kell megcselekednie ama közbenjárást, miáltal a postai elnök is megértse, hogy a jogállamiságunk iránti bizalmat az is tovább gyengítheti, ha a demokratikus intézményeinknél, szerveinknél előforduló szolgáltatási zavarok felderítésében, megszüntetésében nem partner az érintett cégvezetés a társadalmi kontrollt is ellátó civil közösséggel?
A Hírközlési Hatóság piacfelügyeleti vizsgálatot indított
Dömötörné dr. Ács Katalin főigazgató-helyettes október 18-ai, levélbeli közléséből megtudtuk: a NEMZETI HÍRKÖZLÉSI HATÓSÁG Postaszabályozási Osztálya a közérdekű bejelentésként kezelt ügyekben két eltérő módszerrel és eltérő ütemezéssel fogott munkához.
Az egyik eljárásban az ÓNODI ROZÁLIA ajánlott és a civil szervezetünk elsőbbségi különszolgáltatással feladott küldeménye továbbításával és kézbesítésével kapcsolatos postai szolgáltatások teljesítésének egyedi megfelelőségi vizsgálata történik meg.
A másik eljárás tárgya átfogó, országos ellenőrzés keretében a postai panaszügyek pontatlan kezelése.
Miután e közlésről értesültünk, október 29-ei dátumozással még két ismétlődő lakossági problémát hoztunk a HÍRKÖZLÉSI HATÓSÁG tudomására, nevezetesen:
Tértivevény = 120 Ft
A postáról szóló 2003. évi CI. törvény 2. §-ának 35. pontjának definíciója szerint a tértivevény szolgáltatás olyan — könyvelt küldeményekhez igénybe vehető — postai különszolgáltatás, amelynek keretében a szolgáltató a postai küldemény kézbesítését a címzettel /illetve az egyéb jogosult átvevővel/ az erre szolgáló okiraton elismerteti és az okiratot a feladónak visszaküldi
Itt az egyik lényeg a legutolsó szón van, nevezetesen azon, hogy visszaküldi. Miért szükséges ez? Nyilvánvalóan azért, hogy feladó igazolhassa: plusz díjú beadványa megérkezett a címzetthez.
Nos, az ebbéli feladatvállalással nem is lenne baj, ha minden a jogos elvárás szerint történik. De hát a valóság nemegyszer rácáfol minderre, merthogy gyakori eset: a feladó sokáig várja a tértivevényt, amely jobbik esetben, hetek elteltével végül is megérkezik, a rosszabbik esetben pedig egyáltalán nem! Ilyenkor a reklamáló pót-tértivevényt kap!
Itt két gond is leledzik. Az egyik, hogy a hosszú ideig vissza nem kapott okirat hiánya az ügyfélnek hátrányt, sérelmet okoz-okozhat a vonatkozó ügyintézésében. A másik gond pedig a szolgáltatói hozzáállásból következik, amit jól példáz a posta rutintartalmú és a hasonló hibák elkerülésére semmi garanciát nem tartalmazó válasza:
A Magyar Posta a tértivevényeket a feladónak történő visszajuttatása során, az úgynevezett közönséges küldeményekhez hasonlóan, nyilvántartásba vétel nélkül kezeli. Így elveszésének pontos helye, oka utólag, minden kétséget kizáróan nem állapítható meg.
E vonatkozásban érintett ügyfelek álláspontjával egyetértésben, a Civil Panaszügyi Szolgálat-unk azt mondja: az elveszés minden kétséget kizáró oka pontosan az lehet, hogy a posta közönséges küldeményként kezeli visszaúton ezen okiratot!
Óhatatlan kérdés: Talán az említett törvényi preambulumban foglalt, a lakosság megfelelő minőségű postai szolgáltatással való ellátásának kötelezettségébe már nem fér bele a tértivevények visszakézbesítésének ellenőrzött rendje?
Saját kézbe = 180 Ft
A Posta díjak-ról szóló tájékoztató egyik kitétele szerint: ha a feladó az ajánlott-tértivevényes szolgáltatás összegén felül még befizet plusz 180 forintot, akkor igényelheti a küldeményének a címzett saját kezébe történő kézbesítését. /Pontosításul elmondjuk: idén januártól ezen összeg már 190 Ft-ra emelkedett./
Nos, az ebbéli feladatvállalással sem lenne baj, ha minden a jogos elvárásnak megfelelően történik. De hát mást mutat a gyakorlat, merthogy visszatérő gyakorlat, a szolgáltatást igénybe vevő megrendelése ellenére nem a címzett, hanem különféle megbízottak kezébe kézbesít a posta. Ebből pedig az következik: a feladó egyáltalán nem tudja bizonyítani, hogy a küldeményét megkapta a címzett!
Megint elkerülhetetlen a kérdés:
Talán az említett törvényi preambulumban foglalt, a lakosság megfelelő minőségű postai szolgáltatással való ellátásának kötelezettségébe már nem fér bele a tértivevények visszakézbesítésének ellenőrzött rendje?
A hatósági vizsgálat megállapítása: többször sértett szabályt a postai szolgáltató!
A NEMZETI HÍRKÖZLÉSI HATÓSÁG ellenőrzésének eredményeit Dömötörné dr. Ács Katalin főigazgató-helyettes többi között az alábbiak szerint ismertette a Civil Panaszügyi Szolgálat-hoz, december 17-ei keltezéssel eljuttatott írásos válaszában:
A kecskeméti ÓNODI ROZÁLIÁNAK az ugyanazon település Jókai utca l6 szám alá, dr. Kellermann Péter, az Idősgondozó Szolgálat főigazgató-főorvosa részére 2008. június 18-án feladott ajánlott levelét megkísérelte kézbesíteni a postás. De nem járt eredménnyel, mert — állítása szerint — az e telephelyre érkező küldemények átvételére jogosult meghatalmazott megtagadta a levél átvételét, mégpedig arra hivatkozással, a címzett vezető nem a megjelölt helyen tartózkodik.
Valóban a Kecskemét, Piaristák tere 7. szám alatt van az Egészségügyi és Szociális Intézmények Igazgatóságának központja, ahol dolgozik dr. Kellermann főigazgató-főorvos, ám a Jókai u. 15. szám alatt működő Idősgondozó Szolgálat ezen Igazgatósághoz tartozó telephely, amelynek közvetlen vezetője Nagyné Fekete Julianna.
A postai szolgáltatások ellátásáról és minőségi követelményeiről szóló 79/2004. /IV.19./ Korm. rendelet 16. § (4) pontja többi között kimondja: A jogi személy és egyéb szervezet részére címzett postai küldemény átvételére a szervezet azon vezetője, vezető tisztségviselője jogosult, aki ezt tudja tanúsítani. Mellette egyéb jogosult átvevőnek minősül a szervezet telephelyén tartózkodó olyan személy, aki az átvétel tényét aláírásával és cégbélyegzőjével igazolhatja. A postai szolgáltató a szervezet részére érkezőnek tekinti azt a küldeményt is, amelynek címében — a szervezet megnevezésén kívül — a természetes személy nevét is feltüntették, vagy a küldemény címiratában a természetes személy neve és a szervezet címe szerepel.
E rendelkezéssel azonos tartalmú a Postai Üzletszabályzat 7.6 pontjának (6) bekezdésében a postai küldemények személyes kézbesítése az átvételre jogosult részére vonatkozó vállalási kötelezettség is.
A HATÓSÁG megállapította, hogy az RL 6007 000 329 380 5 ragszámú könyvelt küldemény kézbesítése során a kecskeméti postai szolgáltató nem teljesítette a rendelet 16. § (4) bezdésében előírtakat, továbbá az Üzletszabályzatának 7.6 pontja (6) bekezdésében vállaltakat! Ugyanis a címzésben maghatározott Idősgondozó Szolgálat /6000 Kecskemét, Jókai u. 15./ vezetője, Nagyné Fekete Julianna, illetve meghatalmazottjai jogosult átvevői azoknak a küldeményeknek is, amelynek címzésében bármely természetes személy neve is szerepel az intézmény címe és megnevezése mellett.
A kecskeméti postai szolgáltató a kézbesítés során nem tartotta be a rendelet 26. § (2) bekezdésében foglaltakat, amely szerint, ha a címzetten kívüli egyéb jogosult átvevő tagadja meg a postai küldemény átvételét, vagy a küldemény kézbesítéséhez szükséges okirat aláírását, a postai szolgáltató a küldemény érkezéséről a címzett részére értesítést köteles hátra hagyni!
Mindezek alapján a hatósági ellenőrzés megállapította, hogy a postai szolgáltató panaszkezelése nem volt körültekintő és a panaszra adott válasz nem volt megalapozott!
A HATÓSÁG megállapította továbbá, hogy a postai szolgáltató érdemben nem vizsgálta a FÜNÉSZ Civil Panaszügyi Szolgálatának 2008. július 22-én keltezett, 20-7/2008. hivatkozási számú levelében foglalt panaszt, miszerint a ÓNODI ROZÁLIA 2008. július 16-án feltépve találta meg levélszekrényében a civil szolgálat által részére előző nap feladott levélküldeményt.
A postáról szóló 2003. évi CI. törvény 30. § 5. pontjának (a) bekezdése, valamint a 6. pontja szerint: a postai szolgáltató a zárt küldeményt felbonthatja, ha a burkolata oly mértékben sérült, hogy a tartalmának megóvása az átcsomagolással sem biztosítható. Az átcsomagolást két főből álló bizottság végzi, amelyről jegyzőkönyvet kell készíteni.
Az ellenőrzés során nem sikerült olyan információhoz jutni, hogy a szolgáltató kezelésében történt volna a küldemény sérülése, illetve, hogy e vonatkozásban készült-e jegyzőkönyv.
A postáról szóló törvény 27. § 3. pontja szerint, ha a küldemény sérülése a kézbesítéskor azonnal nem ismerhető fel, azt a felismeréstől számított három munkanapon belül, legkésőbb azonban a kézbesítéstől számított nyolc napos jogvesztő határidőn belül lehet bejelenteni.
Bár a FÜNÉSZ Civil Panaszügyi Szolgálata élt e lehetőséggel, ám a postai szolgáltató a hatósági adatszolgáltatás kéréséig nem vizsgálta az elsőbbségi küldemény kézbesítési körülményeit, a bejelentőnek 30 napon belüli írásbeli választ nem adott, s ezzel megsértette a postai törvény 27. § 5. pontjában foglaltakat!
E szabálysértések tényének megállapítása mellett a HATÓSÁG felhívta a postai szolgáltató figyelmét a jogi és az üzletszabályzati előírások betartására és 30 napos határidővel a panaszok ismételt, teljes körű kivizsgálására.
Ami a tértivevény közönséges küldeményként történő visszakézbesítését illeti, azt megfelel a jelenlegi előírásoknak. E vonatkozásban változtatást csak jogszabályi módosítás révén lehet elérni.
A saját kézbe kézbesítésről ekképpen rendelkezik a szóban forgó Üzletszabályzat vonatkozó szakasza: E szolgáltatás igénybe vétele esetén a küldeményt csak személyesen a címzett, vagy a címzettnek az ilyen küldemények átvételére feljogosított meghatalmazottja veheti át. A szervezetnek, intézménynek címzett küldemények esetében nincs ilyen szolgáltatás.
A Magyar Posta Zrt. panaszügyeinek pontatlan kezelése tárgyában idén országos piac-felügyeleti ellenőrzést tart a NEMZETI HÍRKÖZLÉSI HATÓSÁG, s a vizsgálatának eredményeiről tájékoztatást kap a FÜNÉSZ.
* A Magyar Posta Zrt. ügyfélszolgálati irodavezetője, Tormáné Krisztián Márta a 2009. január 15-ei válaszlevelében többi között az alábbiakat írta a Civil Panaszügyi Szolgálat-unk részére:
Mindenekelőtt őszinte sajnálatomat fejezem ki, amiért — sajnálatos adminisztrációs hiba miatt — a 2008. július 22-én kelt, 20-7/2008. hivatkozási számú levelében foglaltak kivizsgálására és megválaszolására nem került sor.
A nem könyvelt, úgynevezett közönséges küldemények nem rendelkeznek azonosító számmal, ezért a posta nem vállalja a nyomon követésüket. Ilyenkor csak az érdekelt kézbesítő és a kézbesítő ellenőr meghallgatásával végezhető vizsgálat.
Kézbesítő munkatársam a konkrét kézbesítési körülményre már nem emlékszik, s arra sem, hogy sérült küldeményt kézbesített volna. Ez esetben ugyanis az előírások szerint cselekszik. Hogy a kérdéses levél a postai kezelés közben, vagy utána sérült meg, minden kétséget kizáróan már nem állapítató meg.
Az esetlegesen okozott kellemetlenségekért szíves elnézését kérem.
VELKEI ÁRPÁD 2009. febr. 9.
SZERKESZTŐI MEGJEGYZÉS:
Hazánk hatóságainak, valamint szolgáltatói szervezeteinek igen sokféle előírásokat kell maradéktalanul betartaniuk ahhoz, hogy a lakosság általános, illetve konkrét jogbiztonsága erősödhessen. A különféle feladataik ellátása csak akkor lehet megfelelő színvonalú, s az ügyféli-fogyasztói elvárásokat is teljességgel kielégítő, ha munkájuk mentesül a felületességtől, az öntörvényűségtől, a szakszerűtlenségtől, a részrehajlástól, a hivatali visszaéléstől, meg az igazságtalanságtól. Hogy ez utóbbiak ne következhessenek be, fontos szerep vár a szervezeti egységekben végzendő belső vizsgálatokra, az ottani vezetők tisztességesség iránti elkötelezettségére, valamint a következetes felügyeleti ellenőrzésekre, amelyeknek ki kell deríteniük nemcsak a jogalkalmazás, de a különféle szabályozás hiányosságait, hibáit is. A teendőik során súlyosan mulasztók személyi felelősségre vonása épp úgy szükséges, mint a további visszásságok megelőzését célzó intézkedés, meg a jogbéli korrigálások legsürgősebb elvégzése a jogalkotók által!
Még annyit: e témakör közlésbeli terjedelmessége révén arra törekedtünk, hogy a különféle történési elemek közreadása mellett a fontos jogi tudnivalókkal is megismertessük olvasóinkat, akik ilyeténképpen könnyebben, gyorsabban észrevehetik a mindennapjaik során esetleg előforduló hasonló ügyintézési és eljárásbeli problémákat!
ÍRJA, KÉRDEZZE, SZERKESSZE, OLVASSA a rendszerváltozás veszteseinek készülő VILÁGHÁLÓS NÉPÚJSÁGUNKAT, a FÜGGETLEN MAGYARORSZÁGOT! Internetes cím: www.fuggetlenmagyarorszag.hu E-mail cím: fuggetlenmagyarorszag@fuggetlenmagyarorszag.hu Levélcím: 6000 Kecskemét, Tinódi u. 6. B/IV/26.
|