|
„Legnagyobb cél pedig itt, e földi létben ember lenni mindég, minden körülményben.” (Arany János) |
|
A rendszerváltozás veszteseinek érdekvédelmi, közéleti, politikai hon-LAPJA
Nyomdai kiadását alapította: 1993-ban, az össztársadalmi érdekvédelmet országos hatáskörben ellátó társadalmi szervezet, a Független Népképviseleti Szövetség /FÜNÉSZ/, amely a mostani megjelenésnek is gazdája, s működteti a Civil Panaszügyi Szolgálatot. Az ehhez érkezett lakossági, egyéni-közösségi jelzések, észrevételek, közérdekű bejelentések, panaszok, pozitív, vagy negatív történetek, vélemények, meg konstruktív javaslatok és kérdések, illetve az ebbéli reagálások NYÍLT FÓRUMA e
VILÁGHÁLÓS NÉPÚJSÁG
Levélcím: 6000 Kecskemét, Tinódi u. 6. B/IV/26. E-mail cím: fuggetlenmagyarorszag@fuggetlenmagyarorszag.hu Főszerkesztő: VELKEI ÁRPÁD, aki
47 éve tagja a Magyar Néprajzi Társaságnak, 38 éve pedig a Magyar Újságírók Országos Szövetségének /MÚOSZ/. Országos elnöke az idén 19 éves civil érdekvédelmi szervezetnek, a FÜGGETLEN NÉPKÉPVISELETI SZÖVETSÉGNEK /FÜNÉSZ/, vezetője az országos Civil Panaszügyi Szolgálatnak. Alapítója a Civil Parlamentnek és a Társadalmi Érdekegyeztető Tanácsnak /TÉT/. 12 éven át volt bírósági népi ülnök — |
|
Tájékoztatási feladataink teljesítései során igyekszünk mindig az igazat mondani, nem csak a valódit!
Terveink szerint, a feldolgozandó és közlendő esetek, információk zömét nem a mindenkori hatalom, a különféle intézmények, a politikai erők, a tőke, meg a médiumok rutinos levélírói, betelefonálói szűkösen behatárolható világából, illetve a „fecsegő felszín” köreiből, hanem a többségi „mélyből”, vagyis a rendszerváltozás vesztes millióinak soraiból szerezzük!
Hogy a társadalmi és gazdasági történésekről, tendenciákról — ezen belül pedig az eredményekről és hibákról — első kézbeli tényanyagaink, úgymond dokumentumaink legyenek, kérjük olvasóinkat:
ÍRJÁK, SZERKESSZÉK VELÜNK EGYÜTT e sajtókiadványt, a nép újságját! |
|
FÜGGETLEN MAGYARORSZÁG |
|
Nyílt latolgatás — jelöltekről és választópolgárokról KIRE SZAVAZZUNK? |
|
Túl vagyunk a több hetes kampányon. Aki akarta, mindent elmondott, s aki úgy gondolta, mindent meghallott. Effélére immáron hatodszor került sor, a rendszerváltozás óta. Jelöltek kínálták programjaikat, hogy egyetértőkre, támogatókra leljenek. Az élet szinte minden területét felölelő témakörökben hangzottak el a különféle pro és kontra közlések, no és legalább ilyen széles sávot érintően az ígéret-halmazok.
Megint választunk. Országgyűlési képviselőket. Április 11-én, s éppen József Attila születésnapján. Valaha ilyenkor a költészetet ünnepeltük látványosan és intézményesen, ma már azonban a politika háttérbe szorította ezt a szép kulturális hagyományt is. Költészet? Hát azért valami köze van mindehhez — ha átvitt értelemben is — a már említett napnak, hiszen az akkor megtartandó, meg a két hét múlva lezajló forduló körülbelül hétmilliárdba kerül, vagyis ennyit költünk a vonatkozó eljárási és technikai költségekre.
Hogy mi másra volna felhasználható hétezer millió forint? Például, lehetne 70 ezer banki, vagy közüzemi adósnak egyenként százezer forint juttatással rendezni a tartozását, vagy annak nagy részét! Például, lehetne személyenként ötmillió forint vissza nem térítendő támogatást adni 1400 olyan vállalkozónak, aki ebből az összegből bővíthetné a kapacitását és az alkalmazottainak számát is! Például, lehetne havi kétmillióval a panel-házakban lakó legrászorultabb családok közül 3500-at segíteni a felújítási költségeik finanszírozásában. Például… - de ne folytassuk! Hiszen demokrácia van, jogállam, meg többpárt-rendszer, amelyeknek alapvetően fontos része a honanyák és honatyák megválasztása. És hogy az ilyetén népképviseleti rendszer létrejöhessen, ahhoz bizony pénz kell! Nem kevés, sőt, nagyon sok!
Ami a mostani voksolásokat illeti, azok ténylegesen létfontosságúak, hiszen az 1990-es kapitalizmusunk bevezetése óta, akár meghaladhatja a lakosság felét is a létminimum környékén, vagy jóval alatta élők száma. Ők az éra-csere igazi kárvallottjai! És csak alig, vagy egyáltalán nem hallatják hangjukat, pedig volna okuk kiáltani, esetleg üvölteni is! Hogy miről, arra eléggé meggyőzően és sajnos ma is aktuálisan választ kaphatunk a szóba hozott költő 86 évvel ezelőtt írt eme soraiból:
Ha az Isten íródeák volna S éjjel-nappal mozogna a tolla, Úgy se győzné, ő se, följegyezni, Mennyit kell a szegénynek szenvedni.
No persze, az elmúlt két évtizedben nemcsak a szociális élethelyzet süllyedt mélypontra, de a vele szervesen összefüggő munkanélküliség is drámai méreteket öltött, nyomában pedig nőtt a hajléktalanok, a depresszióban szenvedők, az alkoholisták és a kábítószer-fogyasztók száma is, amelynek következtében rengeteg család került bajba, vagy esett szét.
De vissza a kampányhoz, minek apropóján a március 15-ei, március 22-ei, március 29-ei és az április 7-ei dátummal az internetes újságunkban megjelentetett sorozatunk igyekezett számba venni azokat a gazdasági és egyéb ágazatokat, ahol a legtöbb és a legelviselhetetlenebb gond található. Ezeket ki-ki a saját bőrén is érzi a körülményeitől függő mértékben, s végső soron ők alkotják a rendszerváltozás veszteseinek irdatlan tömegét. A tőlük származó információk alapján jutottunk arra a következtetésre, hogy mostanság szinte megszámlálhatatlanul sokan vannak kiábrándulva, nemcsak a számukra hátrányos következményű döntéseket hozó politikusokból, de ebből a kizsákmányoló gazdasági-társadalmi szerkezetből is.
Az előzőkre tekintettel, teljességgel érthető, hogy a 11-i voksoláson résztvevők arányáról nagyon negatív és túlságosan pozitív elképzelések is vannak. Természetesen az érintett jelöltek és pártok többnyire a saját elvárásuk szerinti eredményt bemutató közvélemény-kutatók prognózisaira hivatkoznak örömmel, akár 60-70 százalékos megjelenésről is feltételezve. És úgy gondolkodnak: a legrosszabb körülmények közepette élőket hozza most össze a sorsuk, az általuk várt gyökeres és jó irányú változás reményében.
Az érintett politikai, illetve csoportbéli tömörülések ilyenkor valamiféle messiási küldetést vállalnak magukra, mondván, eljött az idő, valami egész másnak kell most kezdődnie, s annak levezénylésére ők a leghivatottabbak.
Az után van egy olyan aggályos jövendölés is, hogy az 50 százalékot sem éri el a szavazók részvételi aránya, mert az emberek többsége immáron 20 éve cipeli magán a megválasztott képviselők-politikusok által döntően okozott terheket, ennél fogva már a minimumra csökkent bennük a megnyomorítóik iráni bizalom.
Hatásosnak tűnik a választásról lebeszélés taktikáját alkalmazó olyan érdekek megnyilvánulása is, amelyek mögött a gyér jelöltséggel rendelkező szervezetek állnak.
A hallgatag lakosság sorainak hozzáállásaiból nagy-nehezen kikövetkeztethető azonban egy pofonegyszerű logikára épülő prognózis, miszerint a rendszerváltozás óta a mostani legkevesebb egyéni jelöltség ténye óhatatlanul jelzi: az urnák elé járulók száma is minden eddiginél kisebb lesz.
E vonatkozásban fölösleges tovább meditálni, találgatni, így hát ezúttal csak azt mondjuk el — talán mások számára is használhatóan —, hogy az össztársadalmi érdekvédelmet országos hatókörrel ellátó Független Népképviseleti Szövetség /FÜNÉSZ/ Civil Panaszügyi Szolgálatához érkezett lakossági vélemények alapján miket célszerű figyelembe venniük, s kire érdemes, vagy fölösleges szavazniuk a választói jogosultsággal rendelkezőknek:
1./ Ha ismert és már korábban is döntési helyzetben volt személyiségekről, vagy politikai erőkről van szó, akkor könnyű a dolgunk: vissza kell emlékezni arra, mit tettek helyesen, vagy rosszul a megelőző ciklusban-ciklusokban, s ha a saját és tisztességes életviszonyunkat illetően pozitív a mérleg, amihez konstruktívan járulnak hozzá a jövőbeli elképzeléseik is, ráadásul az eddigi ténykedésükhöz sem tapadnak súlyos tévedések, vagy egetverő visszásságok, akkor nyugodt lelkiismerettel lehet rájuk voksolni!
Ha azonban az egyéni körülményeinkből kiindulva, negatív megítélésű a „produkciójuk”, s ha az abban való ésszerű változásra a továbbiakban sem látunk reményt, ráadásul a megelőző ténykedésük egyáltalán nem mentes a hibáktól, bizony igen csak hiába való támogatni őket a szavazatainkkal!
2./ Amennyiben úgymond vadonatúj jelöltekkel és párttokkal találkozunk, roppant igényesen és szigorúan kell elemezni a mondandójukat, s ha azok tiszteletben tartják, elismerik a megelőző több évtizedek emberközpontú vívmányait, közösségi teljesítményeit és azokra építvén ígérik a sokkal jobb életviszonyaink feltételeinek megteremtését, akkor ők beválaszthatók az országgyűlésbe!
Amennyiben igencsak erőteljesen és szinte ellentmondást nem tűrően bírálják, netán támadják az elmúlt legalább fél évszázadunk szinte minden történéseit, ráadásul mintaként egy régebbi múlt nagyon sok bajjal és szenvedéssel járó eszme és gyakorlati világát emlegetik, eléggé pontatlanul és részrehajlóan, akkor nemigen van helyénvaló okunk képviselőként is elfogadni őket!
3./ A politikai paletta teljesebbé tétele érdekében ott vannak az országos listát állítani nem tudó kisebb pártok, annak egyéni képviselőjelöltjei, meg a függetlenek is, akik esetében a meggyőző érvelésük, a realizálható terveik, meg az emberi tisztességük jelenthetnek alapot a parlamentbe történő beszavazásukhoz!
Mindent összegezve:
Akkor cselekszik jól az állampolgár, ha a szavazás előtti, kampánymentes napon koncentrált figyelemmel olvassa-hallgatja-nézi végig a szórólapokon, más kiadványokban, esetleg a saját hang-, vagy videofelvételén lévő jelölti, meg párti ismertetőket, utána alapos számvetést készít a saját életéről, s ha kiderül, hogy a megelőző esztendőkben végzett becsületes munkája révén végül is gyarapodott, dönthet a folytonosság mellett, ha azonban azt kell megállapítania, reményei nem teljesültek, tervei mások miatt dőltek dugába, túl sok volt a nem a saját hibából eredő gubanca, s emiatt egyre rosszabbul él, akkor óhatatlanul kell voksolni az újakra, a gyökeresen változtatni akarókra! E vonatkozásban persze lehet döntési elem a nosztalgia is, ám ilyenkor ajánlatos nagy pontossággal felmérni, hogy annak eredeti értékeit vallja-e, cselekszi-e még az illető politikai szervezet, vagy az attól már gyökeresen eltérő, tehát korrigált, újraminősített felfogása szerint működik, s törekszik dolgozni a jövőben is.
Természetesen lehetnek olyanok, s talán nem is kevesen, akiknek véglegesen elegük van a gazdasági-társadalmi atomizáltságból, az ember-ember farkasa állapotból, a korrupcióból, a csalásokból, a sikkasztásokból, a kiváltságosoknak juttatott pénzosztogatásokból, a magánvilág, meg a piaci struktúra kiszámíthatatlanságaiból és könyörtelenségeiből, a folytonos áremelésekből, a kilakoltatási veszélyeztetettségből, a szegénység pokoli bugyrából, a morális leépülésből, a családi magántulajdonok elleni rendszeres bűnelkövetésekből, a vidéki közbiztonság csaknem teljes hiányából, az áttekinthetetlen jogi dzsungelből, a hivatali visszaélésekből, a részrehajlásokból, illetve a szinte minden oldalról ránk rontó hazugságok áradataiból, valamint a durva emberi minősítéseket papagáj-szerűen ordítozókból, vagyis röviden szólva, senkiben és semmiben nem hisznek, akkor részükről érthető, ha nem fáradnak el a szavazó-helységekbe!
Végezetül még egy idézet a bevezetőben már említett, születésnapos költőtől, arra vonatkozóan, hogy milyen szándék vezérelhet mindnyájunkat április 11-én, az idei országgyűlési képviselőválasztásunk első fordulóján:
Ehess, ihass, ölelhess, alhass! A mindenséggel mérd magad! Te sziszegve se szolgálj aljas, nyomorító hatalmakat!
2010. április 9. VELKEI ÁRPÁD főszerkesztő
ÍRJA, KÉRDEZZE, SZERKESSZE, OLVASSA a rendszerváltozás veszteseinek készülő VILÁGHÁLÓS NÉPÚJSÁGUNKAT, a FÜGGETLEN MAGYARORSZÁGOT! Internetes cím: www.fuggetlenmagyarorszag.hu E-mail cím: fuggetlenmagyarorszag@fuggetlenmagyarorszag.hu Levélcím: 6000 Kecskemét, Tinódi u. 6. B/IV/26. |