—	volt-e munkanélküli, netán megint az, esetleg újabb  kirúgás előtt áll?
—	dolgozott korábban minimálbérért, vagy jelenleg is ezen alamizsnából kénytelen fenntartani magát és családját?
—	került már olyan helyzetbe, hogy az éhenhalástól alig megmentõ szociális segélye kézhezvételét közmunka elfogadásához kötötték, felidézve így a régen letünt idõk, munkaértéket leminõsítõ, jobbágysorsi kötelezettségét?
—	oly gyakran betegeskedett, vagy annyira alacsony bérért foglalkoztatták, hogy most rokkantsági járadékosként, illetve öregségi kisnyugdíjasként kénytelen tengõdni?
—	kivédhetetlenül rosszul járt, amelynek következménye a létminimum alatti vergõdés lett?
—	önhibáján kívül halmozott fel annyi tartozást, hogy az hatósági kilakoltatásához vezetett, vagy vezethet?
—	a legjobb akarata ellenére is belebukott egyszer, vagy többször is a kényszervállalkozásaiba?
—	ismétlõdõen úgy érzi, hogy egzisztenciálisan és morálisan is válságban van, amibõl nem lát kiutat?
—	szüntelenûl azt tapasztalja, hogy a gátlástalan pénzvadászok, a haszonért szinte minden áron törtetõk mellett már lényegében semmi esélye a normális, a békés és nyugodt életkörülménye megteremtésére?
—	újra és újra hallja, látja, hogy nem a becsületességgel, a tisztességességgel, a tudással, meg a minõségi tevékenységgel, sokkal inkább a személyes kapcsolatokkal, a fondorlatossággal, a spekulációval, a másik fél becsapásával lehet csak elõre jutni?
—	visszatérõen veszi észre, hogy a hazai adóterhek meg az árváltozások egyaránt kiszámíthatatlanok és kizsákmányoló jellegûek?
—	fogyasztóként, ügyfélként, állampolgárként is a kiszolgáltatottság súlyától szenved és úgy gondolja, hogy igazából korántsem a gazdaság- és társadalompolitikai színpad fõszereplõivel van a gond, hanem a közel 20 éve mûsoron lévõ darabbal, az úgynevezett demokráciánkkal?